OEE Közgazdasági Szakosztály
Elnök: Bálint Sándor
E-mail: balintsp[kukac]gmail[pont]com
Titkár: Takács Tibor
E-mail: takacs.tibor[kukac]outlook[pont]hu
AZ OEE KÖZGAZDASÁGI SZAKOSZTÁLYÁNAK TÖRTÉNETE
1. A Közgazdasági Szakosztály csoport alapítása
A Gazdaságtani Szakosztály 1958-ban alakult azzal a céllal, hogy az erdőgazdálkodásban dolgozó gazdasági szakemberek Országos Erdészeti Egyesületen belüli munkáját megszervezze, és hozzájáruljon az Egyesület gazdasági kérdésekben kifejtett álláspontjának megalapozásához. A szakosztály megalapítása óta fontos céljának tekinti, hogy elősegítse az országon belüli és a külföldi partnerek közötti tapasztalatcserét, amelynek évtizedeken keresztül keretet biztosított.
2001 ben a Gazdasági Szakosztály újjászervezte tagságát és tevékenységét, amelynek eredményeként a korábbi Gazdasági Szakosztály örököseként létrejött a máig működő Közgazdasági Szakosztály.
2. Nevezetes, kiemelt rendezvények, események a Közgazdasági Szakosztály életében
Az 1950-as évek második felében, a KGST államokban reform folyamatok indultak meg, melyeknek egyik fő célja a közgazdasági feltételek erőteljesebb érvényesítése volt. 1958-ban Moszkvában tanácskoztak az erdészeti gazdaságtan szakemberei, ahol a kutatás és oktatás fejlesztésének szükségességében egyeztek meg. Ezen Madas András képviselte Magyarországot. Ez az 1960-as évek elején az erdészeti gazdaságtani kutatások szervezett együttműködésében jelentkezett. Az un. Berlini egyezmény keretében NDK-s kollégák koordinálták a gazdaságtani kutatásokat. Először Halász Aladár vett részt az évenkénti megbeszéléseken, majd Farkas Vilmos és Illyés Benjamin képviselte Hazánkat. A rendszerváltás után Illyés és Krott kezdeményezésére a IUFRO keretében szélesebb nemzetközi együttműködés valósult meg az erdészeti politika területén. Ezek a folyamatok meghatározóak voltak a szakosztály alapításában és működésében, az ökonómiai kutatás és oktatás fejlesztésében. A keleti blokk erdőgazdálkodásában Magyarország jutott a legmesszebb a változásokban, másutt igen hamar leálltak a reformokkal.
A hazai erdőgazdálkodás hamar csatlakozott a reformokhoz, és 1958 szeptember 9-i elnökségi ülésen az OEE akkori elnöke, Madas András kezdeményezte közgazdasági szakosztály megalakítását. A Tervhivatalban osztályvezetőként szüksége lehetett egy olyan szakértői háttérre, mely elősegítette az erdészeti és faipari tervezés, gazdasági szabályozás felmerülő problémáinak megoldását. Őt választották meg elnökké, tagok a következők voltak: Sali Emil, Halász Aladár, Magyar János, Kulcsár Viktor, Farkas Vilmos, Fila József, Kozma Béla, Madas László, Szende László, Somkúti Elemér, Dérföldi Antal, Kopátsi Sándor. Az alakuló ülésen az erdészeti gazdaságtani kutatások megindításának szükségességét vetették fel.
A tagság akkor már ismert és befolyásos szakemberekből állt, akik közül ketten (Kulcsár és Kopátsi) közgazdászok voltak, majd a későbbiekben is az erdészeti gazdaságtannal és pénzügyekkel foglalkozó szakembereket gyűjtötte össze a szakosztály.
Elnökök
Madas András 1958-1964
Halász Aladár 1964-1971
Papp Mihály 1971-1977
Ott János 1977-1989
Gémesi József 1989-1990
Zachar Miklós 1990-1998, 2001-2002
Kovácsné Schulteisz Margit 1998-1999
Osváth Györgyné 1999-2001
Bálint Sándor 2002-
Titkárok
Ébli György 1971- 1977
Dr. Anda István 1977-1989
Dr. Illyés Benjámin 1989-1994
Dr. Jámbor László 1994-1999
Takács Tibor 1999-
1959-ben két ülést tartott a szakosztály. Egyiken kezdeményezték, hogy az erdőgazdaságok vezetői számára többnapos erdészeti gazdaságtani és szervezési tanfolyamot indítsanak. A másik ülésen Madas András beszámolt a KGST államok első erdészeti gazdaságtani tanácskozásáról, amelyen a keleti blokk jelentős szakemberei vettek részt.
1960-ban kétszer is foglakoztak a II. ötéves terv erdőgazdasági irányelveivel. A második alkalom 1960. július 2-3-i széleskörű szakmai rendezvény volt Kaposváron. Itt a szakosztályülésen Halász Aladár ismertette az ötéves terv főbb célkitűzéseit, majd Kulcsár Viktor az erdőértékelés témakörében készített kandidátusi téziseit vitatták meg az érdeklődők. E téma művelése akkor, a keleti blokkban merész újítás volt. 1962-ben az OEE pályázatot hirdetett a közgazdasági ismeretek fejlesztésére, és a szakosztály részletes elgondolást fogalmazott meg az erdészeti gazdaságtani oktatás és kutatás fejlesztésére.
1964-ben Halász Aladár lett a szakosztály elnöke. Az üléseken egyrészt állást foglaltak az erdészeti gazdaságtani kutatási bázis megteremtése mellett, másrészt értékelték az 1962-ben meghirdetett pályázatok eredményeit. A nyertes pályázatok a gazdasági elemzési rendszerrel, az üzemek összehasonlító vizsgálatával és a termelékenység mutatószámaival foglalkoztak.
Halász Aladár közgazdasági újítások egyik meghatározó személyisége volt. Ekkor már a Földművelésügyi Minisztérium keretén belül, jelentős szellemi erőkkel összefogva irányította az ágazati gazdaságtani munkákat. Ennek egyik jele volt az ERTI-n belül az Erdészeti Gazdaságtani Osztály megalakítása Farkas Vilmos vezetésével, Márkus Lászlóval, majd Illyés Benjaminnal. A Faipari Kutató Intézetben Szabó Károly és Zoller Vilmos vezetésével alakult ki speciális közgazdasági kérdésekkel foglakozó osztály. A munkák másik meghatározó bázisa a Tervhivatal volt, ahol Váradi Géza vezetése alatt működött egy erdészeti részleg. A hivatalos két bázis közt jó együttműködés volt, Madas András hazai és nemzetközi kapcsolatrendszere révén koordinálta a munkákat.
A szakmán kívüli nyitást jelezte, hogy Farkas Vilmos az ismert közgazdásszal, Sebestyén Józseffel tartott vitaindító előadást a lineáris programozásról.
1966-ban az OEE 100 éves jubileumát ünnepelte augusztus 25-27-én Sopronban. A szakosztály szekcióülése igen tartalmas volt és már jelentkezett a témák közt az új gazdasági mechanizmus előkészítése. Halász Aladár a nyereségérdekeltség felerősödése kapcsán felhívta a figyelmet az üzemterv szerinti gazdálkodás elsődlegességére, rámutatott a fakészletek hasznosításának, az import helyettesítésének és az árpolitikának az összefüggéseire. Előadások hangzottak el a gépi adatfeldolgozásról, a választéktervezés optimalizálásáról, a szállítási feladat matematikai megoldásáról és a kitermelési értékről.
1967-ben előtérbe kerültek az új gazdaságirányítási rendszer erdőgazdasági bevezetésének feladatai. Ismeretes, hogy ekkor szakított az erdőgazdálkodás gyökeresen a klasszikus, költségvetéses állami erdőgazdálkodással, és lépett rá a vállalati gazdálkodás fejlődési vonalára. Ennek a folyamatnak természetes következménye volt az erdőrendezés és az erdőfelügyelet elkülönített szervezete és jelentőségének növelése.
1968-70 között kiemelt témák közt szerepelt a IV. ötéves terv előkészítésének témaköre. A megváltozott viszonyokat jelzi Márkus L. erdők ökonómiai osztályozásáról szóló előadása, a fatermékek árrendszerének fejlesztése (Halász A.)
1972-ben Papp Mihály, a szolnoki erdőgazdaság igazgatója lett a szakosztály elnöke és Ébli György közgazdász a titkára. Ebben az időszakban a makroszintű problémák mellett mind erőteljesebben jelentkeztek a vállalati szintű feladatok. Váradi Géza a fagazdálkodás távlati fejlődéséről, Ott János az V. ötéves terv erdőgazdasági célkitűzéseiről és a gazdasági szabályozás változásairól, Szabó Károly és Illyés Benjamin a fatermékek árrendszerének és az erdőfenntartási járulék rendszer fejlesztéséről, Kassay Jenő a fenyőtermesztés gazdaságosságáról tartottak előadásokat. Újszerű témaként jelent meg az ágazati kapcsolatok mérlegének fagazdasági alkalmazása külső, közgazdász szakemberek Benet Iván, Ébli György részvételével. Ebben az időszakban vált rendszeressé ismerkedés egyes vállalatok közgazdasági munkájával.
1975. szeptember 9-10-én a szakosztály sikeres nemzetközi gazdaságtani konferenciát szervezett Szolnokon.
1977-ben Ott János lett az elnök és Anda István a titkár. Aktuális témaként foglalkoztak a V. ötéves terv célkitűzéseivel és gazdasági szabályozás jellegzetességeivel. Mind időszerűbbé vált a fejlesztések gazdasági hatékonysága (Bencze T.). Az MNB osztályvezetője (Turkovics J.) a hitelezés erdőgazdasági tapasztalatairól tartott előadásával gerjesztett éles vitát. Zoller Vilmos és Illyés Benjamin az árképzés és az önköltségszámítás problémáiról tartottak vitaindítót.
Érdekes, hogy már a 6o-a évek elején a gyakorlatban jelentkezett a közgazdasági témák fontossága és feszegették a központi tervutasítás korlátait. Így egyre több gyakorlati szakember mind jobban tájékozódott a közgazdasági kérdésekben. Így alakult ki egy szélesebb szakmai háttér a Gazdaságtani Szakosztály működéséhez.
A szűkebb erdészeti szakmai háttér mellett a 60-as 70-es években megjelentek közgazdasági szakképzettséggel rendelkező szakemberek is a vállalatoknál. Sok erdőmérnök a Közgazdasági Egyetemen szerzett kiegészítő mérnök-közgazdász oklevelet. A korszerű közgazdasági szakképzettség ebben az időszakban hatolt be az erdészetbe az irányítás minden szintjén. Ez lett az alapja a 80-as évek felgyorsuló, gyökeres reform folyamatainak.
A Közgazdasági Szakosztály és elődje minden évben rendszeresen szervezett olyan összejöveteleket, amelyek jellemzően egy egy erdőgazdaság területén zajlottak, és elsődlegesen a szakmai tapasztalatcserét szolgálták. Ezek az alkalmak megfelelő keretet biztosítottak arra, hogy a közgazdasági és az erdészeti végzettségű szakemberek közösen vitassák meg az ágazatot érintő, és az állami erdőgazdaságok tevékenységét befolyásoló eseményeket. Amellett, hogy ezek a találkozók fenntartották a kapcsolatot a különböző szakterületeken és az ország különböző részeiben dolgozó szakemberek között, neves gazdasági szakemberek bevonásával esetenként kitekintést is adtak a Magyarországot, illetve Kelet-Közép-Európát érintő nagyléptékű átalakulási folyamatokra. Ilyen meghívott előadók között szerepelt pl. Csányi Sándor, az OTP bank későbbi vezérigazgatója, vagy Martonyi János későbbi külügyminiszter.
Több esetben zajlottak tanulmányutak külföldön, különösen a horvát és a szlovén kapcsolatok voltak nagyon aktívak.
Az általános tapasztalatcsere és kapcsolattartás mellet a Közgazdasági Szakosztály kivette a részét az erdőgazdálkodási ágazat átalakítását célzó legnagyobb szakmai munkákban, különösen a 80 as és 90 es évek fordulóján végbement korszakos változások idején. Az egyeztetéseket megelőzően kijelölt munkacsoportok vitaanyagot állítottak össze, amelyeket a szakosztály 20-40 fős rendezvények keretében tárgyalt, és véglegesítette az állásfoglalást. A vélemények megfogalmazásakor mindig kitértek a szakosztály többsége által támogatott álláspont mellett a különvéleményekre is. Nagy erőssége volt a szakosztály által kialakított véleményeknek, hogy azok a gazdálkodói, a hatósági és az elméleti szempontokat is egyesítették, köszönhetően annak, hogy a tagok között jellemzően az ágazatot felügyelő minisztérium, az erdőgazdaságok és a kutató és oktatási intézmények képviselői is megtalálhatók voltak.
Ilyen munka volt például 1989 ben „Az erdőfenntartási járulék elvonás és az erdőfelújítás finanszírozásának fejlesztése” címen elkészült javaslat megvitatása. Ez a téma az 1990-es években folyamatosan napirenden volt, ezért az erre felállított munkabizottság 1995-ben és 1997-ben is működött, és véleményezte az aktuális elképzeléseket.
1991 ben kezdődött meg a végül 1996 ban hatályba lépett erdőtörvény tervezetének megvitatása, amelyhez az akkori Gazdaságtani Szakosztály is javaslatokat fogalmazott meg. Bár a szakosztályban aktív szerepet játszó szakemberek ekkor még kizárólag állami szektorban dolgoztak – hiszen ebben az időben a magánosításnak csak az előkészületei zajlottak – már ekkor kiemelték a törvénytervezettel kapcsolatban, hogy „A törvénynek […] a cél, eszköz és intézményi rendszert a tulajdonostól és kezelőtől függetlenül kell meghatározni. A mai körülmények között nem képzelhető el az a direkt-irányítási forma, amit a törvénytervezet tartalmaz.” A későbbiekben több hozzászólás is született a szakosztály keretein belül, egészen 1995-ig.
A magán erdőtulajdon létrejöttével új szervezeti és gazdálkodási problémák jelentek meg az erdészeti ágazatban, amelyeket a Gazdaságtani Szakosztály is érzékelt, és figyelmet fordított rájuk. Ennek egyik kiemelkedő eseménye volt az MTA VEAB Mező- és Erdőgazdálkodási Munkabizottságával közösen megrendezett vitanap, amelynek témája „a magán erdőgazdálkodás helyzete és jövője” volt. A vitában aktív résztvevők között az akkor az erdészeti hatóságot képviselő szakértők erősen szorgalmazták a magán erdőgazdálkodókkal szemben állított jogszabályi kötelezettségek egyszerűsítését, különösen a kisterületű magán erdőbirtokok esetében: „A korlátozásokat a minimálisan szükséges szintre kell szorítani”. Emellett kiemelték az új erdőtulajdonosok tájékoztatásának fontosságát, és javasolták a faluerdész hálózat megalapítását.
Az átalakulási folyamatok az állami szektorban is jelentős változásokat hoztak, amelyek érintették az állami erdőgazdálkodó szervezetek költségvetési szervekből részvénytársaságokká történő átszervezését, és az állami erdővagyonért felelős szervezet kialakítását. Ennek megalapozásához járult hozzá a Gazdaságtani szakosztály azzal, hogy javaslatot fogalmazott meg „Az állam tartós tulajdonában maradó erdők tulajdonlására és használatára létrehozandó szervezet kialakítására”.
A 2000 es években az erdészeti ágazat belső szerkezeti változásainak nyugvópontra jutása után elsősorban a fejlesztési folyamatok kerültek előtérbe, amelyek társadalmi vitájában az ebben az időszakban újraszerveződő Közgazdasági Szakosztály is részt vállat. Ilyen volt például 2001 ben a Nemzeti Fejlesztési Terv véleményezése, 2002 ben a Nemzeti Erdőstratégia és Erdőprogram kidolgozásában való részvétel, és több alkalommal a támogatási rendeletekhez megfogalmazott javaslatok. Ez utóbbi ügyekben az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságával is történtek egyeztetések.
Az egész erdészeti ágazatot átfogó fejlesztési programok véleményezése mellett a Közgazdasági Szakosztály szerepet vállalt speciális területeken kialakult problémák megoldásában is. 2009-2012 között három alkalommal is részt vett az Erdőmérnöki Kar Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézete által alapított Erdész-ökonómus Találkozó megszervezésében. Ezeken a megbeszéléseken olyan témakörök kerültek megvitatásra, mint a folyamatos erdőborítás ökonómiai vonatkozásai vagy a PEFC erdőtanúsítási rendszer magyarországi bevezetésének lehetőségei.
Dr. Illyés Benjámin és Dr. Schiberna Endre összeállítása
