báró Bánffy Dezső
(Kolozsvár, 1843. okt. 28.– Budapest, 1911. máj. 24.)
Főispán, valóságos belső titkos tanácsos, a képviselőház elnöke, miniszterelnök, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke 1898-1911 között.
Rövid életrajz:
Bánffy Dezső a gimnáziumot és a jogot is Kolozsváron végezte, államtudományi tanulmányait pedig Berlinben és Lipcsében folytatta. 1869-ben kapcsolódott be a politikai életbe. 1875-ben Belső-Szolnok megye főispánja és Kővárvidéke főkapitánya, valamint a főrendiház jegyzője lett. 1892-95-ig a képviselőház elnöke, 1895-1899-ig miniszterelnök, és 1898-ban a király személye körüli miniszteri tisztséget is betöltötte. 1895-1904-ig királyi főudvarmester. A református egyház erdélyi kerületének főgondnoka, az egyetemes református konvent és zsinat világi elnöke volt. Budapest és számos magyar város díszpolgára. Az Országos Erdészeti Egyesületnek alapító tagja, 1885-től második alelnöke, majd 1898-tól az Országos Erdészeti Egyesület elnöke. Aktívan és felelősségteljesen foglalkozott az Egyesület, a magyar erdőgazdálkodás ügyeivel. A naszódvidéki erdők kormánybiztosaként (1885-1890) kiemelt figyelmet szentelt az erdőtörvény maradéktalan betartásának. Megértéssel, támogatással fogadta mind az 1900. évi erdőmunkásokkal foglalkozó törvényt, mind a vidéki erdészeti (-vadászati) egyesületek alakulását.
Fénykép, festmény, szoborábrázolás, emlékének megőrzése:
1900-ban Makón a korábbi Fuvola utcát róla nevezték el
Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):
Bánffy Dezső síremléke Budapesten a Kerepesi temető 29/2-1-2 saroknál található (Kallós Endre szobrász műve)
