"Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel,
egyetértéssel és összetartással."
Bedő Albert 1911

Országos Erdészeti Egyesület

Története

Az Országos Erdészeti Egyesület Könyvtára

Anyagi termelést megfelelő színvonalon folytatni szellemi háttér nélkül nem le-het. Ehhez szükség van többek között korszerűen kiképzett szakemberekre, to-vábbképzésre, információáramlásra, szakkönyvekre, szaksajtóra. Az erdészeti szakemberek egyesületbe tömörülésének legfőbb célja – alapszabályokban rögzí-tetten – az volt, hogy Magyarország erdőgazdaságának érdekeit megóvja és elő-mozdítsa. E célok megvalósítására eszközként szolgált – többek között – a Po-zsonyban székelő Magyar Erdész Egylettől átvett, zömében német nyelvű szak-irodalom, majd az erdészeti magyar szakirodalom elindítása és fejlesztése, elő-ször saját szakkönyvek kiadása, alkalmas erdészeti munkák megírásának és ki-adásának előmozdítása, erdészeti szakismeretek terjesztése, szakmai könyvtár alapítása, annak fenntartása és gyarapítása.

Könyvtárunk jelenlegi, mintegy 22 000 –kötetes állományából 8000 kötet mű

– ebből 6000 kötet archív anyag – és 14 000 részben kötött, jobbára fűzött publi-káció és periodika.

A Könyvtár kialakítása a 150 éve az 1851-es esztendőben alapított, Pozsonyban székelő Magyar Erdész Egylet, illetőleg a 135 éve 1866-ban, Pesten létrejött, a magyar nemzeti szellemiséget képviselő, Országos Erdészeti Egyesület kézi-könyvtárai összevonásával, részben egyes tagok önzetlen ajándékaiból, hagya-tékból, az Egyesület által fedezett könyvvásárlásokból, másrészt az Egyesület szaklapja és az egyesületi kiadványok cseréjével történt.

Könyvtárunk kialakítását illetően talán nem érdektelen, hogy Egyesületünk meg-alakítása idejében hazánk államterülete 324 702 km2 volt, amelyen 15 957 587 kat hold erdő terült el, amely magában foglalta az állami (2 031 270 kat.h.), a törvényhatósági és községi (3 114 904 kat.h.), az egyházi (846 575 k.h.), a köz-alapítványi (3406 k.h.), a hitbizományi (899 722 k.h.), a közbirtokossági (1 576 574 k.h.), a részvénytársasági (294 228 k.h.) gazdasági (üzemterv) terv készítésére kötelezett és 4 384 320 kat. h. gazdasági terv készítésére nem kötele-zett erdőterületet. Az e területeken munkálkodó erdészeti szakemberek (mintegy 1000 fő) egyesületbe tömörülésének célját fentebb ismertettük.

Tudnunk kell még, hogy amíg az erdőgazdaság érdekeit jogilag az 1879. évi XXXI. T.c., az első erdőtörvény megalkotásáig, az 1770-ben Pozsonyban kiadott „A fáknak és erdőknek neveléséről és megtartásáról való” Mária Terézia rendele-te, majd 1871-ben II. József császár rendelete az erdők kezeléséről, illetőleg 1876-ban I. Ferenc császári erdőrendészeti pátense szabályozta, addig magának az erdőgazdálkodásnak a szakmai követelményeit, gyakorlatát, a szakismereteket az abban az időben regionálisan és országosan kiadott szakirodalom, később az erdészeti tanintézetek, majd kutatási eredmények publikálása irányította.

Ebben a hosszú évtizedeket átívelő munkában, amíg a könyvtár így kialakulha-tott, voltak időszakok, amikor a könyvtár céltudatos fejlesztése rövidebb-hosszabb ideig szünetelt. Így az I. és II. világháború alatti és az azt követő évek-ben az általános gazdasági helyzet nem tette lehetővé a könyvállomány jelentős növelését.

Jelenleg a Könyvtár gyarapítása tervszerűen folyik - az Egyesület anyagi lehető-ségeihez mérten. Az egyik célunk az, hogy Könyvtárunkat kiegészítsük a II. Vi-lágháború után megjelent és megjelenendő hazai és külföldi erdészeti és ahhoz kapcsolódó szakkönyvekkel. A másik célunk az új elhelyezésben a Könyvtár mi-nél nagyobb mérvű olvasottságát biztosítani, elősegítendő szakembereink szak-mai önképzését.

Könyvtárunkhoz tartozik az Archív Levéltár (archív iratok) kezelése és – bár nem múzeumi szervezettségben – Egyesületünkhöz fűződő Emléktárgyak megőr-zése, folyamatos gyűjtése is.

A könyvtár története

Az 1851. június 30-án, Esztergomban megalakult Magyar Erdősz Egylet székhe-lye Pozsonyban volt és irodái bérleményekben helyezkedtek el. Az 1867. decem-ber 10-i Rendes Közgyűlés elvi döntése volt, Divald Adolf előadásában, az alap-szabályok módosítása. Előterjesztésének legfőbb kitétele, hogy az egyesület székhelyét Pozsonyból Pestre helyezi. Ugyanaz nap - a közgyűlés után - az Igaz-gató Választmány döntött a titkár Pozsonyból azonnali Pestre költözéséről is. A titkár abban az időben Bedő Albert volt.

A Választmányi Ülés határozata volt az is, hogy a titkár mondja föl a pozsonyi bérleményeket és készítse elő az átköltözést. Bedő Albert Pesten 2 szobás bérelt lakásban helyezkedett el, amelynek egyik szobája lakásként, a másik az Egyesület irodájaként szolgált.

Az Egyesület Pozsonyból Pestre költözése során bútorait, könyvtárát és irattárát bérleményekben helyezték el. A könyvtár állománya ekkor mintegy 1000 kötet volt. A Könyvtár történetének második szakasza egybeesik az 1886. augusztus 1-én történt Alkotmány utcai székházunk használatbavételével. Az 1886. augusztus 11-i beköltözés alkalmával a könyvtárat már a székház építéssel egyidejűleg megrendelt 17 db. egyszerűen nemes vonalú szekrényben helyezték el. A könyv-állomány ekkor már mintegy 2600 kötetre rúgott.

A Könyvtár rendszerezése, illetőleg elhelyezése könnyen áttekinthető volt, mivel szakterületek szerinti csoportosításban kerültek a könyvek egy-egy szekrénybe. Az Egyesület a Könyvtár kezelésére – erdőmérnök személyében – könyvtárost alkalmazott.

Székházunk fokozatos elvételével - 1949-től – a szekrények nagy részét elveszt-ve, tulajdonképpen ömlesztve helyezték el a könyveket különböző helységekben. Ilyen állapotban került a Nyári Pál utcába, ahol az V. emelet szerkezete nem bírta el a nehéz szekrényeket, ezért a megmaradt 7 db. szekrény a pincében került el-helyezésre. A könyvállomány megmaradása a hadifogságból 1947-ben hazaérke-zett dr. Mihályi Zoltán egyesületi titkárnak köszönhető.

1962-ben, az Egyesület Tőzsdepalotába való átköltözésekor, a könyvállományt ruháskosarakban szállították, pontosabban Nyírády Lajos és Riedl Gyula cipelték át a Tőzsdepalotába, ahol a megmaradt 7 szekrényen kívül egy zárt folyosóba beépített polcokon nyertek elhelyezést a könyvek.

A tőzsdepalotából való kiköltözése után, az Egyesület az Anker köz 1. sz. alá került. Itt a szobák mérete nem tette lehetővé könyvszekrények felállítását, így a Könyvtár szekrényeivel és az OEE egyéb bútoraival – Tollner Györgynek, az ak-kori Állami Erdő- és Vadgazdaság igazgatójának megértő támogatása révén - előbb egy üres erdészlakásban, majd éves ottlét után - mivel a lakást rendelteté-sének vissza kellett adni - egy átalakított, betonozott alapú, volt istálló helyiség-ben került elhelyezésre.

Minden könyvtár fejlődése szempontjából elsőrendű és meghatározó szerepet játszik annak elhelyezése. Ennek a nagy múltú könyvtárnak Alkotmány utcai Székházunk elvételéig elhelyezési gondjai nem voltak. Történetének legnegatí-vabb része az 1949-től, 1989-ig terjedő időszakra esik, amikor is többszörös köl-töztetéssel egyre méltatlanabb körülmények közé került. A volt Mezőgazdasági és Élelmezésügyi minisztérium Erdészeti és Faipari Hivatala erdészeti célcsopor-tos beruházásokat akkoriban irányító munkatársa, aki ma az FVM Erdészeti Hi-vatala elnöke – Barátossy Gábor – és a Pilis Állami Parkerdőgazdaság vezetése messzemenő és megértő támogatásának köszönhetően költöztünk be Telkiből (Budavidéki Állami Erdő – és Vadgazdaság) az újjáalakított Csillagvölgyiút 5-7. sz. alatti épületébe, amit 1989. október 11-én ünnepélyes keretek között, mint Erdészeti Információs Központ, illetve az OEE Könyvtára avattak fel.

Könyvtárunk itt végül oly sok hányattatás után méltó elhelyezést kapott és ki tud-ta alakítani rendszeres használatát és igénybevételét.

Gazdasági megfontolások miatt, a Csillagvölgyi épület eladásra került és a 2000. évben elkészült új Erdészeti Információs Központban (Budapest XII. ker. Buda-keszi út. 91.) nyert újabb átköltöztetéssel elhelyezést a Könyvtár, amelynek elne-vezése napjainkban az OEE elnökségének 24/2001. (dec. 12.) sz. határozata alapján „Wagner Károly Erdészeti Könyvtár”.

Költözés a Csillagvölgyből

1999. nyarán előbb Baráossy Gábor minisztáriumi hivatalában, majd őszén Csil-lagvölgyben Bakon Gábor erdészetvezető tájékoztatta Riedl Gyulát arról, hogy épül majd egy új Erdészeti Információs Központ, amiben helyet kap az Országos Erdészeti Egyesület könyvtára is. Bakon Gábor megígérte, hogy messzemenő se-gítséget nyújt a csomagoláshoz, a belső mozgatáshoz, szállításhoz és átpakolás-hoz. A könyvtárvezető bejelentette az OEE főtitkárának a kapott tájékoztatást. 2000. februárjában Riedl Gyula könyvtárvezetőt Huszár György területrendező - aki a költöztetés lebonyolítására megbízást kapott -értesítette, hogy a csillagvöl-gyi épület összes helyiségét ki kell üríteni, mert az épületet április 19-ig át kell adni. Mint a kiürítés és költöztetés felelőse felkérte őt arra, hogy a könyvtár el-költözését segítse elő, jelezve, hogy abban a Pilisi Parkerdő Rt. Budapesti Erdé-szete, fizikai munkaerő biztosításával támogatást nyújt.

Ennek alapján a Könyvtár használatát még abban a hónapban beszüntették és megkezdődött - előbb az emléktárgyak – majd az archív iratok csomagolása. A könyvállomány nagyméretű dobozokba rakásához a könyvtárvezető már segítsé-get kapott és az folyamatos csomagolással összesen 677 dobozban került át új helyére.

Riedl Gyula bácsi kötődése a Könyvtárhoz

Riedl Gyula elődje 1959-ben Nyírády Lajos volt, az akkori ERDŐTERV igazga-tója. Ebben az évben kérte fel Riedl Gyulát a Könyvtár ügyeinek vezetésére, mi-vel nagy elfoglaltsága miatt nem tudott azzal foglalkozni. A Könyvtár ekkor a Tőzsdepalotában volt elhelyezve. Kérte a könyvállomány egyidejű rendezése mel-lett annak átvételét azzal, hogy javasolja az Egyesület akkori vezetésének a sze-mélycserét. 1960-ban merült föl a Könyvtárnak a tulajdonképpeni leltárba vétele, amit Riedl Gyula, az ERDŐTERV akkori igazgatóhelyettes - főmérnöke úgy ol-dott meg, hogy önkéntes felajánlással a műszaki rajzolók közül brigádot szerve-zett és három heti munkaidőn túli tevékenységgel könyvenként leltárba vették és kartonnal látták el a teljes állományt. Ennek alapján, 1961. októberi dátum lezá-rásával elkészítette a Könyvtár saját kezűleg legépelt teljes körű katalógusát.

A katalógust az Egyesület szakosztályvezetői és helyi csoportjai is megkapták. Riedl Gyula1962-ben elnökségi határozattal kapott megbízást a Könyvtár vezeté-sére. Meghirdetésre került az ERDŐ c. lapban a Könyvtár használata és nyitva-tartási ideje is.Ő ebben az időben az Egyesület elnökségének tagja és a Szervező Bizottság elnöke is volt. 1964-ben a METESZ elnökségébe is beválasztották. Itt felvetődött egy elnökségi ülés alkalmával, hogy a tagegyesületek könyvtáraiból egy METESZ központi könyvtárat kell létesíteni. E tervet Riedl Gyula jelentette az Egyesület akkori elnökének, aki természetesen ez ellen tiltakozását fejezte ki. A METESZ következő elnökségi ülésén, az akkori főtitkár, Valkó Endre – a ko-rábbi elnökségi ülés határozatát ellenőrizve – kitért a könyvtárak helyzetére, ami-kor is Riedl Gyula bejelentette, hogy az OEE Könyvtárát nem bocsátják a terve-zendő központi könyvtár rendelkezésére. Ebből viharos vita keletkezett, ami az-zal zárult, hogy amennyiben a Könyvtárat az OEE-től elveszik, úgy az Egyesület kilép a METESZ-ből. Ezen bejelentést természetesen nem vette jó néven a METESZ elnöksége, de végül is a Könyvtár megmenekült a beolvasztástól.

Veszélybe került a Könyvtár sorsa házon belül is, 1958-ban, amikor - a Titkár-ság akkori dolgozói, mind METESZ alkalmazottak - ki akarták cserélni modern bútorokkal az irodák helyiségeit, az eredeti szekrényeket, bútorokat elavult, ócs-ka bútordaraboknak minősítve. Feltették Riedl Gyulának a kérdést, hogy ebben az esetben a könyvek hol lesznek elhelyezve, aki erre kijelentette, hogy ezekből a szobákból egyetlen régi bútor és szekrény nem tűnik el és ha ez nem tetszik for-duljanak elgondolásukkal az OEE elnökéhez, illetve főtitkárához. Természetes volt, hogy a vezetők sem egyeztek bele a régi bútorok cseréjébe s az így meg-menthetők voltak.

1959-ben, mikor Riedl Gyula a Könyvtárat átvette, az egyik szekrény mélyén összecsavarva, csomagolópapírba kötve talált egy térképnek jelzett göngyöleget. A Könyvtár rendezése során felbontotta és akkor vette észre, hogy ez nem térké-peket tartalmaz, hanem gróf Tisza Lajos , illetve báró Tallián Béla, volt Egyesü-leti elnökök, életnagyságú festményeit. Tekintettel arra, hogy ezen festmények - különösen Tallián Béláé – díszmagyarban ábrázolta az alakot és abban az időben gr. Tisza Lajos az akkori politikának nem volt kegyeltje, a két képet mélyen el-dugva, a Könyvtár költöztetésével együtt Budakeszire is kivitte. Féltve a festmé-nyeket a további töredezettségtől és sérüléstől vakrámát készített és arra felfeszít-ve a két képet a szekrények mögé bújtatta. Ezek a festmények 1989-től már lát-hatóak voltak a Csillagvölgyben. A festmények a mai napig az eredeti vakrámá-kon feszülnek restaurálásra várva.

Gróf Tisza Lajos portréját Stettka Gyula, Benczur Gyula adjunktusa, 1888-ban egyesületi rendelésre 800 koronáért készítette el.

Báró Tallián Béla festménye érdekes módon készült el 1932-ben. Az OEE igaz-gatóválasztmányának Budapesten, székházában 1932. május 3-án tartott rendes közgyűlésén ügyvezető Bíró Zoltán bejelenti, hogy a néhai Persián által bérelt lakás bérlői, Persiánnak gyermekei már 800 pengő házbérrel tartoznak. Ezért a lakást felmondta és a bútorokat lefoglaltatta. Fizetni azonban nem tudnak. A lak-bértartozás törlesztésére Persián festőművésznő leánya azt az ajánlatot tette az Egyesületnek, hogy két volt elnökének báró Tallián Béla és báró Ghillány Imré-nek a képét olajfestményben 300 – 300 pengőért elkészíti. Az igazgatóválaszt-mány a javaslatot elfogadta. Így került birtokunkba báró Tallián Béla portréja. Hogy megfestették-e a másik ígért portrét, arról nincs tudomásunk.

Egyesületünk Könyvtárának gyűjteményéhez tartozik például az Erdészek Zász-laja. Ennek is kalandos története van, ugyanis 1926-ban az egyik Igazgató Vá-lasztmányi ülésen Czillinger János erdőfelügyelő, választmányi tag, felvetette, hogy a meglehetősen széttagolt magyar erdészetben, az erdészeknek nincs érdek-védelmi testülete. Javasolta az erdészek (erdész altisztek, segédszemélyzet) szer-vezett összefogását, egyesületbe tömörülését. Az Erdészeti Egyesület addig ugyanis az erdőmérnökök egyesülete volt, oda az erdészek csak 1948-tól kapcso-lódtak be. 1926. június 30-án Esztergomban, az ottani Erdészeti Szakiskolában megalakult a MEVME, azaz a Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segéd-személyzet Országos Egyesülete. Ez az egyesület készíttetett 1938-ban egy zász-lót, amelyet 1938. május 7-én Budapesten a Szent István bazilikában szentelt fel Bayler István plébános és a Kálvin téri templomban áldotta meg Muraközy Gyula református esperes. A zászlószentelésen az Országos Erdészeti Egyesület is kép-viseltette magát. Az 1972. évi OEE közgyűlés alkalmával, Tatán, a rendező Tatai Erdőgazdaság igazgatója, Végvári Jenő szobájába hívatta Riedl Gyulát és el-mondta, hogy az Erdészek Zászlaját eddig őrizte, s most átadná az OEE-nek to-vábbi megőrzésre, tekintettel arra hogy a MEVME a háború során automatikusan megszűnt. Riedl Gyula a zászlót átvette, az OEE elnökének bemutatta, aki kö-szönőlevélben méltatta a zászló megóvását Végvári igazgató felé. Tekintettel ar-ra, hogy a zászlón a koronás magyar címer – még az 1915. évi címer! és a jel-mondata “Istenfélelem, szeretet, munka erre tanít bennünket az erdő örök böl-cselete!” volt kihímezve, nem volt célszerű abban az időben sem mutogatni, sem tárolóban elhelyezni. El kellett ezt is zárni. Ezt a zászlót 1989. őszén a csillagvöl-gyi Könyvtár üvegszekrényében helyezetten vált közkinccsé.

A Thonet székek története

.

Az Egyesület bútorai a Nyári Pál utcából való kiköltözés után a Tőzsdepalotába kerültek. A 66 db. szék nagy része használhatatlan volt, mert egyrészt hiányzott a nádazott hátlap és ülőke, másrészt nagyon sok széknél eltörött a tartóléc. Abban a reményben, hogy lehetőség lesz a felújításukra a könyvtárvezető a használhatat-lan székeket a szekrények tetejére helyeztette el. A Tőzsdepalotából való kiköltö-zés alkalmával a székek – miután a szekrények túl magasak voltak az Anker közi elhelyezéshez – az összes régi bútorokkal együtt Budakeszi re kerültek ki, ahol a könyvszekrényeket rendeltetésüknek megfelelően állították fel, a székeket pedig az erdőgazdaság központi épületének egyik emeleti helyiségében tárolták. Az er-dőgazdaság akkori igazgatója, Tollner György vendégeinek szívesen mutatta meg Könyvtárunkban azokat a statisztikai adatokat, amelyek az érdeklődő születési helyére vonatkoztak (ilyen adatok voltak többek között a helység állatállománya, felszereltsége, kertészeti, mezőgazdasági jellemzői stb.). Tollner György kollé-gánk egy ilyen látogatás során vette észre székeink elhanyagolt állapotát.

Miután az Egyesületnek nem volt fedezete ezen székek felújítására, újólag élvez-ve Tollner igazgató megértő támogatását, 1987-ben 49 db. széket a debreceni Hajlított Bútorgyárba szállítva (óarany bevonat) a felújítás költségeit vállalta. Ezek a székek 1989-ben - a Csillagvölgybe való átköltözéskor – még csomagol-tan, kibontatlanul kerültek átszállításra. A többi széket és a bútorokat (könyv-szekrények, íróasztal) 1988-ban a visegrádi Faipari Kft újította fel, úgy hogy az 1989-es költözködéskor bútoraink már felújítottan, gondos kiállításban kerültek a helyükre.

Történelmi székeink jelenleg elhelyezése:

30 db óarany behuzattal az OEE Fő utcai irodáiban,

19 db.óarany kárpittal az új Információs Központ Könyvtárában, az olvasó szo-bában

17 db. zöld bevonatú szék a Könyvtár archív szobájában található.

A Könyvtár egykori és mai gyűjteményeiről

Az Egyesület székházának elvételével eltűnt, gyűjteménybe sorolható tárgyak:

Ferenc József életnagyságú képe,

Bedő Albert: A Magyar Birodalom Erdészeti Átnézeti Térképe (eredeti),

a széngyűjtemény,

a fagyűjtemény,

a maggyűjtemény,

a rügy gyűjtemény,

a rovargyűjtemény,

erdészeti szerszám és eszköz gyűjtemény,

falemez gyűjtemény

és a gróf Forgách Károly által adományozott 1756 db-ból álló páratlan agancs gyűjtemény, továbbá

1 db. vadkan koponya,

1 db. kitömött vadmacska.

A gyűjteményekből egyedül egy kitömött medvefej maradt meg.

A Könyvtár látogatottsága

Visszatekintve Könyvtárunk történetére szólni kell annak látogatottságáról, hasz-nálatáról is. Egyesületünkben 1954-től a 60-as évek végéig rendkívül élénk élet folyt. Munkaidő után 2-3 tarokk asztal, a kibicekkel minden hétfőn megtelt. Eb-ből következett az is, hogy az idejáró kollégák rendszeres látogatói voltak a Könyvtárnak. Sok esetben nem csak helyben olvastak, hanem a könyvtárrend szerint ki is kölcsönöztek könyveket. Az ilyetén módon való használatbavétel éves viszonylatban mintegy 150 – 200 kölcsönzést jelentett. A helybenolvasásra azonban megfelelő helyíség hiányábban, alig volt lehetőség. Azidőben a Könyv-tár még nem rendelkezett másológéppel. A budakeszi elhelyezés nem kedvezett a Könyvtár látogatottságának, úgy hogy 30-40 főnél több látogató éves viszonylat-ban nem volt. Ugyanakkor a Könyvtár fejlesztése, a költségvetésben biztosított keretek között, időnként azt is túllépve, zavartalanul folyt.

Könyvtárunk méltó elhelyezése révén a látogatottság a Csillagvölgyben már meg-sokszorozódott. Sokan keresték föl helybenolvasásra, számos másolati anyag ke-rült ki a Könyvtárból, úgyannyira, hogy a látogatottságot - a hazai és külföldi csoportlátogatókkal együtt – éves viszonylatban, mintegy 3-400 főre tehetjük. Jellemzően keresték fel Könyvtárunkat vidéki és budapesti kutató kollégák, akik témakörükben irodalmazást, adatgyűjtést végeztek. Ebben a munkában élenjárt az Erdészettörténeti Szakosztály tagsága.

Az új Erdészeti Információs Központban felállított Könyvtár látogatottsága – az első év tapasztalatai alapján – nagy volt. Az Egyesület külföldi vendégei Könyv-tárunkat a vendégkönyv beírásaiban méltatták. Szakosztályaink, bizottságaink ülésein megjelent kollégák minden alkalommal – nemcsak tájékozódtak Könyv-tárunkról - hanem igénybe is vették azt.

Tervezzük a Könyvtár állományának újra rendezését, átszervezését, számítógépre való felvételét, hogy minél hathatósabban álljon tagságunk és az érdeklődők ren-delkezésére.